Gyerekként két kézzel a földet túrva ismerkedtem a világgal, és szüntelenül kerestem, miből és hogyan tudnék alkotni. Élveztem a közvetlen kontaktust a különböző anyagokkal, és a varázslatot, ahogyan a kezeim közül valami formátlanból kibontakozik a forma.

Az alkotás határtalan volt, és szárnyaló fantáziám igyekezett utat törni minden irányba.

Megismertem rengeteg technikát, többek között a festést, rajzolást, horgolást, varrást és agyagozást, majd az önkifejezés más ágai felé is közeledni kezdtem, mint a zene, tánc és színészet.

​​

Az alkotás és a művészetek igazán közel tudnak hozni egy tiszta és mély állapothoz, ahol minden egyes ecsetvonás és megpendített hang a pillanat teljes megélését jelenti. Ahol megszűnik az idő, a külvilág, és csak az alkotó és az alkotás közötti kapcsolat vibrál. Az alkotás pedig nem a végeredményért történik, hanem magáért az alkotás folyamatáért, ezért az élő vibrálásért. Szépet alkotni jó, szívből alkotni kincs.

​

A művészet tehát mindenkié, egy tiszta alkotás, mely sokkal közelebb áll mindennapjainkhoz, mint gondolnánk. Ehhez kíván közeledni az Arteozófia, a művészetekkel foglalkozó filozófiai ág, mellyel zenei útmutatóm, Józsa Tamás ismertetett meg.

​