Zene

 

A zene az összes művészet közül a legmegfoghatatlanabb, és mégis a legnagyobb befolyással bíró.

​

Egészen kicsi koromtól fogva megbabonázott, elvarázsolt, és messzi, mesebeli tájakra repített. Sokáig nem is kerestem miértjét, csak elfogadtam, mint tényt, hogy a zene valahogyan a lelkünket simogatja.

​

A hangszeres játék iskolás korom óta fontos része az életemnek, és ezen a területen is kalandos utazáson mentem keresztül, kipróbálva a zene csiholásnak különböző fajtáit. Bár mint minden megfelelni vágyó gyermek, kezdetben teljesítendő feladatnak fogtam fel, ám játék volt ez mindig is, nem véletlenül használjuk szép magyar nyelvünkkel a játszani egy hangszeren kifejezést.

A furulyával próbáltam először szerencsét, majd ezt rövidesen leváltotta a zongora, amin 5 évig játszottam. Gimnazista koromban vettem meg az első gitáromat, és ennek kapcsán találtam rá zenei és arteozófiai útmutatómra, Józsa Tamásra, akihez azóta is rendszeresen járok útbaigazításra. Bekerülve egy új közösségbe megtapasztaltam a közös zenélés varázslatát is, mely a zene új kapuit tárta ki előttem.

Végül, a sok szerencse próbálás után találtam rá mostani hangszeremre, a handpanre, mely egyben mindennapi tanítómmá is vált.

​

Miért is? A sok zenei befolyással telt tapasztalás során persze rengeteget elmélkedtem azon is, mit jelent számomra a zene és a hangszeres játék. Ráébredtem, hogy a zene közelebb visz a bennem és a mindenkiben rejlő istenihez, kapukat nyit meg, és segít valami magasabbnak, vagy mélyebbnek az érzékelésében, megtapasztalásában. Számomra a zene mindennapi meditáció, a hangszeres gyakorlás által megélés, jelenlét és érzékenység tud egyszerre áthatni. Ezért választottam a handpant hangszeremnek, mivel lelkületem neveléséhez úgy érzem, igazán passzol a ritmus hangszer földelő hatása, mégis lényemből zengő harmóniákkal és dallammal tudom átitatni zenés játékom.

​

"a jóga mozdulata az ének hangja."